Egy barátom írt a napokban egy üzenetet:
"Szia Imi!
Ma reggel nagy szirénázás ment az utcánkban...
Most látom mi volt. Eszembe jutottatok :( "
...és csatolt egy hírt a Katasztrófavédelem oldaláról, egy érdi tűzesetről.
Ennek kapcsán kezdtem el elmélkedni a 2018-as tűzesetről ami velünk történt.
Röviden a történet:
2018.11.02-én este 20:00-kor az addig még kábeles riasztóm egyik eleme jelezte, hogy elment a 230V-os tápellátása. Mivel itthon voltunk, így kimentem és a teraszon állva láttam, hogy minden udvari lámpa világít. Ezért arra gondoltam, hogy csak egy pillanatnyi áramszünet volt, mint amikor a mikrón is elmegy az órabeállítás. Így visszajöttem a házba.
Ezt követően kb. 3 perc múlva látszik a kamerafelvételeken, hogy a garázsban valami fényjelenség történik (zárt garázsajtó alsó részénél): Lángra lobbant az az eszköz, ami a elektromos zárlatot okozta. Majd egy újabb perc és kiabál a szomszéd: ÉG A HÁZ!
Azonnal szaladtam ki az udvarra és az általuk átadott porral oltó készülékkel, a még mindig zárt garázsajtó felső részénél (a kiolvadt szigetelő gumi résénél) elkezdtem oltani. Amikor kifogyott, akkor pedig a kerti slaggal folytattam.
Oltás közben hallom, ahogy a szomszéd telefonál a tűzoltóságnak és többször mondja, hogy nem tudom a házszámot...kiabálom neki a házszámunkat ...
Majd hív a távfelügyelet diszpécsere. Látják, hogy össze vissza jelzések mennek be, mintha elromlott volna a rendszer. Közöltem velük, hogy ég a ház, hívják a tűzoltókat...
Feleségem rohan, hogy miben tud segíteni. Megkérem, hogy nyissa ki a kaput, hogy a tűzoltók be tudjanak jönni.
Pörögnek az események. De a tűzből még csak a garázsajtó alsó és felső részénél lehet látni valamit. Mondjuk a hangját soha nem fogom elfelejteni. :(
Alig, hogy elmegy a feleségem a kaput kinyitni, látom, hogy nem tudom a garázsajtó irányából a tüzet megfékezni. Így a ház többi része felé terjedő tüzet a következő helyiségből, a műhelyből próbálom megfékezni. Itt a vas bejárati ajtó mögé bújva kezdem el oltani a garázsba vezető átjáró ajtót, ami hiába van becsukva, a műhely felöli oldala már lángokban áll.
Ekkor egy hatalmas robbanás történik. Az ajtó, ami eddig lángolt, elrepül mellettem, az eddig zárt garázsajtót a detonáció kiszakítja a helyéből és kidobja az udvar közepére, a dupla garázs tetőszerkezetét pedig, mint egy rózsát kinyitja a robbanás és feltörnek a lángok a magasba.
Itt már nincs több lehetőségem! Ahogy jövök ki a műhelyből, még az átjáró ajtó melletti gázpalackot felkapom és kihozom az udvarra.
Megérkeznek a rendőrök, majd kicsivel később a tűzoltók is befutnak. Szigetszentmiklós, Délegyháza, Dunavarsány. Négy tűzoltófecskendő szerkocsival kezdik meg az oltást, majd megérkeznek a tűzvizsgálók is a katasztrófavédelemtől.
A tűz okának vizsgálatára még ráérünk. A tűzoltók még javában oltják a tüzet. Két fecskendővel két-két bátor tűzoltó próbálja a garázsajtó tátongó nyílásán keresztül oltani a lángoló kocsikat, vannak páran akik a háztetőn kezdik meg az oltást, vannak akik a szomszéd felől oltanak. Páran a még megmenthető ingóságokat próbálják meg kihozni a lángok martalékából.
Egy dolog jutott ki épségben a műhelyből. Az ajtó melletti horgászbottartóban volt 3 botom. Biztos sporthorgász volt az a tűzoltó, aki kihozta ezt a még menthető tárgyat. Ezúton is köszönöm Neki!
Közben a kárhelyparancsnokkal egyeztetünk, hogy hol tudják elzárni az épületbe beérkező gázt, hol van a villanyóra, stb., stb. Ahogy mutatom neki a gáz és villany órákat kerülgetjük - a saját telken - a katasztrófaturistákat. A feladatokból feleszmélve nézek körbe, hogy 15-20 vadidegen bámészkodik az udvarom közepén, ahogy a tűzoltók dolgoznak.
Hajnal egy óra. Levonulnak a még hőkamerával vizsgálódó tűzoltók is. Itt maradunk ketten. Se villany, se gáz. Egy elemlámpa az asztal közepén és rengeteg gondolat.... .... :(
....
Azóta minden helyiségben szereltünk fel vezetéknélküli füstérzékelőt, kézi tűzjelzés adót. Sajnos a megtörtént tűzhöz képest már csak utólag.
Tudom, hogy nem volt olcsó minden helyiséget felszerelni egy ilyen eszközzel, de még mindig olcsóbb lett volna, mint az, hogy leégett az, amit addig felépítettünk (ház, kocsik, ingóságok, emlékek...)
Még nem írtam meg így a történteket, de gondoltam, hogy ezzel tudok most másoknak mutatni egy szempontot, hogy egy károsult, hogyan látja az elhalasztott megelőzés lehetőségét.
Köszönöm a romok eltakarításában és a helyreállításban segítségünkre siető rokonok, barátok, ismerősök, kollégák támogatását!
/Azóta is bírósági perben állunk a biztosítótársasággal, akinél a lakásbiztosításunk volt./
Érdemes a megelőzésre nagyobb hangsúlyt fektetni, füstérzékelőt, tűzjelzőt telepíteni. Ezt sajnos tapasztalatból tudom!
